Pankovits Aranka
Arankával és munkáival többen találkozhattatok a Mandalaházban: tanfolyamokon, kiállításokon. Kértem, meséljen magáról, művészetéről!
Pankovits Aranka vagyok. Templom-festő és -aranyozó lányaként születtem Budapesten.
A kezdetek: ahogy meg tudtam fogni a ceruzát, többé el se engedtem!
Az utam ennek ellenére nem volt, és most se egyenes. Kerestem és keresem a helyem a világban. A világomban. Majdnem minden érdekel, ezért plusz köröket futok. Így nem tudok lehorgonyozni egy stílus, vagy technika mellett.
A restaurálás ehhez nagyon jó tevékenység, hiszen minden feladat más megoldást kíván, így nem dermedek bele a gépiességbe. Előfordul, hogy sok idő telik el képek között, vagy egy-egy kép sokáig nem készül el. Mivel én kézművesnek tartom magam, ez nem is bánt.
Nagy kerülővel, több szakma kipróbálása után (ruhaipar, fotó, amerikai retus) jutottam vissza „gyökereimhez”.
2007 májusáig a már felszámolt ÁMRK (Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ) farestaurátor műhelyében dolgoztam, ahol templomi faberendezéseket restauráltunk.
Olaj- (portré, csendélet, másolatok), ikon- és selyemfestéssel foglakozom.
Csak olyasmit tudok elkészíteni vagy megalkotni, amire késztetést érzek. Ha valahol a fejemben vagy a lelkemben már készen van.
Sokféle technikát ismerek, ezeket használom, néha együtt is. Festek papírra, falra, fára, vászonra, üvegre, fémre, akvarellel, olajjal, akrillal, tojástemperával vagy enyves festékkel.
Vagy a legújabb kedvencem, a selyem! Ezzel az eljárással nem csak épületeket, de embereket is lehet díszíteni! Ez egy olyan járulékos elem, ami a legtöbb hölgynek nagyon fontos!
Számomra ez a legszebb technika, a legszebb végeredménnyel! A szépséget nem tudom nélkülözni az önkifejezésből.
.
