Selyemfestés otthon

Selyemfestemény készül
okt01

Selyemfestés otthon

Mit fessek? Nincs témám! De ha lenne, nincs időm úgysem!

Amikor azt hallom, hogy „nincs témám”, „nem tudom, mit fessek”, akkor szinte nem hiszek a fülemnek. Hogy lehet ez? Nálam a festő tanfolyamokon mindenki alig várja, hogy végre elkezdhesse a munkát… Van, hogy tervekkel érkeznek, van, hogy semmi elképzelésük sincs… Mindegy. Persze, mondják aztán, csak otthon vagyok ilyen tanácstalan, itt nálad mindig van mit festeni.

„Nincs időm” – hallom sokaktól, és én is gyakran megélem, hogy nehezen szánom rá magam a festésre… Valami visszatart, talán az időhiány?

„Nincs helyem” – majd, ha elkészül az asztalom, a polcom, és nem kell folyton ki-be pakolásznom! De tényleg, ettől függ?

„Nem vagyok egyedül otthon, ott a család meg a házimunka…” Pedig milyen jó volna, annyira feltölt!

Nehéz nekifogni a selyemfestésnek, az  alkotásnak.

Persze, aztán meg nehéz abbahagyni… Annyira jó belemerülni, olyan örömteli folyamat! De miért halogatjuk, miért kezdjük el olyan nehezen?

A hétköznapok sok-sok tennivalója, feladata, munka, megélhetés, család, feladatlista… Az alkotás, a festés nem lehet egy újabb tennivaló a feladatlistán. Nem illik oda. Egész másképp működik az alkotó energia, mint az ügyintéző energia. A hétköznapok folynak, szinte maguktól mennek, automatikusan működünk, mint az égitestek befutjuk kijelölt pályánkat… Így… És egyszer csak azt mondom, ez nagyon jó és szép, de most más lesz, mert most alkotni fogok! Ekkor a bennem lévő alkotóerőt szólítom meg, teljesen odafordulok (közben nem mosok, teregetek és nem csinálok leckét a gyerekkel…), félreteszem a hétköznapi énemet és teret adok a másiknak. Ez egy tudatos váltás! Nagyon fontos a hétköznapi teendőket elvégezni, feladatlistát pipálni. Épp ilyen fontos átadni magam az Alkotóerőnek! Így kerülök egyensúlyba. Mert szükségem van arra, hogy kapcsolódjak a nálam nagyobbhoz, hogy életerővel töltődjek fel. Ettől lesz kedvem a hétköznapi feladatokat is élvezettel elvégezni, meglátni, megélni ezer apró csodát. Legyünk tudatosak: más az egyik, más a másik energia, a kettőnek nincs kapcsolata, én vagyok, aki kapcsolom. Könnyű benne lenni és benne maradni az egyikben, mert megszoktuk, a túléléshez elengedhetetlennek tartjuk. Nem nehéz benne lenni az alkotó folyamatban, de az átkapcsolás tudatos erőfeszítést igényel – miért van rá szükségem? Ha rendszeresen gyakoroljuk, egyre könnyebbé válik, és fokozatosan megerősödik lényünknek az alkotó fele, ezáltal egyensúlyba, harmóniába kerülünk!

Amikor már tudatosan erősödünk az alkotóerőben, akkor is ott van még a kockázat. Sikerül-e vajon kifejezni, ami belül megjelent? Milyennek ítélem majd, amikor elkészül, mit mondanak majd róla mások? Tetszik majd? Szép lesz? Vagy nem sikerül, elrontom… Hogyan kezelhetjük ezt a kockázatot, hogy ne blokkoljon le, hogy szabadon alkothassunk? Nekem az válik be, ha más megközelítést alkalmazunk, felfoghatjuk kísérletnek, próbának. Így nem az eredmény válik a legfontosabbá, hanem a folyamat. A folyamatból mindenképp tapasztalni, tanulni fogunk, így hasznos, tanulságos, örömteli lesz mindenképp!

Jó trükk lehet még az is, ha határidős festési munkáink vannak. Születésnap, évforduló, ünnepek… Másokat, de önmagunkat is meglephetjük egy alkotással vagy az alkotási folyamattal!

Neked milyen trükkök váltak be a festés során? Hogyan cselezed ki magad? Könnyű vagy nehéz számodra belefogni az alkotásba?