Dörgicse, május

Mindig eszembe jut, amikor alkotótáborban vagyunk, hogy a legelső alkotótábort egy hajóra szerveztem, Gönyűre. 6-an voltunk, sok-sok éve, és végül a rossz idő miatt egy lakásban a konyhaasztal körül ülve rajzoltunk-festettünk. Néha, amikor nem esett, kimentünk a Duna-partra… 2 bőröndben vittem a kellékeket magammal. Miért kezdtem el? Igény mutatkozott, bennem és a többiekben. Aztán divattá vált a nyári alkotótáborok, elvonulások szervezése, és volt olyan nyár, amikor 3 tábort is szerveztem. Volt, amikor annyi selyem készült, hogy utána tömegével gőzöltem… Néha még éjjel is festettek a lányok… megszállottan, kihasználva az időt, lehetőséget! Csak be kell mondanom a kulcsszavakat a régi tagoknak: Kőhegy, Piliscsév – és emlékek sokasága tör elő.

De most az idei első tábor Dörgicsén volt, és nem a megszállott selyemfestésé volt a főszerep, hanem kirándulás, beszélgetés, Balaton-bámulás, borozás, viháncolás, hosszas élvezetes étkezések is belefértek – nem rohantunk sehova, kiélveztük, hogy szabadon, kötetlenül tölthetjük az időnket. Festés-rajzolás is belefért természetesen, de most nem a tanuláson, az újdonságokon volt a hangsúly, hanem a laza, örömteli alkotáson – akvarell ceruzákkal, krétákkal és selyemmel is persze.

A visszajelzésekből idézek:

„Három az egyben, bor- meg selyem- meg gasztro-élmény! Szabadok voltunk, nem voltunk korlátozva. Az jó, hogy mindig tanul az ember menet közben. Egység élmény: a természettel, a csoporttal.

Nagyon kellett a felszabadulás, együttlét, lazulás. Kötetlen volt, jó volt kirándulni. Kiszabadultam Budapestről, jó volt!

Elengedtem a görcsöt, hogy csinálni kell, túlmentem a félelmen, a kisebbségi érzésen. Sokat kell dolgozni – ezen túljutottam, ettől megszabadultam. Jókat röhögtünk. Esti felszabadult együttlétek, borozások nagyon kellettek!

Bármi történik, az a jó. Ha alkotunk, ha csak vagyunk, ha becsiccsentünk, az a jó. Úgy volt jó, ahogy volt!

Dörgicse elvarázsolós hely. Kellett egy kis bátorság, hogy nekiálljak a selyemfestésnek, de sikerélményem lett! Belekóstoltam, tetszett, befogadott a csoport, jó volt.

Vágytam rá, hogy kimenjek a természetbe, kiránduljak, utána fessek-rajzoljak. Gyönyörű a hely, töltekezni tudtam testben, lélekben. Meseszép a kilátás, jó a bor. Egyensúly volt!

Nem volt hajszás, nem kellett sehova időre rohanni.”

A képek bepillantást engednek az itt eltöltött időnkbe. Ha tetszik, amit látsz, figyeld a közleményeket (iratkozz fel a hírlevélre), mert a nyáron a közelben, október első hétvégéjére pedig ide újra szervezek hasonlót!