A selyem története

Az ismert kínai gondolkodó, Konfuciusz szerint a selyem története Kr. e. 2640 körüli időszakra nyúlik vissza. A legenda szerint ugyanis Hszi Ling Si kínai császárné véletlenül beleejtett a forró teájába egy selyemgubót, ami a hőtől meglágyult és hosszú, finom fonalat eresztett le. Ennek a véletlennek köszönhetően indult volna el világhódító útjára a hernyóselyem?

A mesébe illő kezdet után a folytatás is titokzatos, ugyanis a kínaiak évszázadokon át gondosan megőrizték a selyem készítésének titkát, olyannyira, hogy Nagy Sándor idejéig Európában a selymet egy kínai fa termésének vélték.

Hogyan jutott el a selyem Európába? A Kr. e. 3. századra a kínai és közép-ázsiai kereskedők Ázsiában és Európa felé kiépítették az ún. selyemutakat, s a Kr. e. 2. században a híres császári követ, Zhang Qian már a messzi nyugaton is látott kínai termékeket. A történelem során a rómaiak találkoztak először a nemes anyaggal, de elkészítésének módja ismeretlen maradt számukra. A feljegyzések szerint a rómaiak körében olyan népszerűségre tett szert az egyébként rendkívül drága kelme, hogy az uralkodók hosszú ideig rendeletben tiltották meg a kínai selyemruhák vásárlását, mivel az óriási kiadások már az államháztartást veszélyeztették.

552 fontos dátum a selyem európai történetében, ugyanis Justinianus bizánci császár ebben az évben bízott meg két Kínában járt nesztoriánus szerzetest, hogy ázsiai térítő útjuk során csenjék el a kínaiaktól a selyemszövés technikáját. A szerzetesek a dél-kínai Yunnanban ki is derítették a titkot, miszerint a magból eperfa nő, a hernyó pedig tavasszal tojást rak, eperfaleveleket eszik, majd gubót köt maga köré. A prédikátorok végül a botjukba rejtett eperfamagokkal és selyemgubókkal felszerelkezve tértek haza, ám összekeverték az előállítás lépéseit, és a gubókat ültették el a földbe, míg a magokat igyekeztek meleg helyen tartani, így nem érték el céljukat.

A hernyótartás technikájának elterjedéséhez kapcsolódik egy másik legenda is, amely egy híres buddhista szerzeteshez, Xuanzanghoz kapcsolódik. Szerinte a nyugat-ázsiai országok között volt egy Kvüsadana nevű királyság, amelynek lakói szerették volna elsajátítani a selyemkészítés technikáját, a kínaiak ellenben megtagadták a kérésüket. A kvüsadanai király azonban rendkívül leleményes volt, ugyanis a két ország közötti jó kapcsolat ápolása ürügyén feleségül kért egy kínai császári udvarbeli lányt. A kínai császár gyanútlanul hozzá is járult ehhez, nem tudván, hogy a kvüsadanai király az esküvő előtt arra kérte menyasszonyát, hogy lopjon el egy hernyót és néhány eperfamagot. Mielőtt távozott volna Kínából, a lányt gondosan ellenőrizték az átkelőnél, de mégis sikerült kicsempésznie a kincseket, ugyanis azokat a fejfedőjébe rejtette, vagyis az egyetlen helyre, amelyet nem vizsgáltak át rajta. Ezt a történetet erősítette meg később a magyar származású Stein Aurél egy Xinjiangban felfedezett festmény alapján, amelynek közepén egy előkelő ruhát viselő hölgy áll, jobb és bal oldalán pedig egy-egy szolga látható, akik közül az egyik a nő sapkájára mutat. Ez a hölgy pedig nem más, mint a kvüsadanai uralkodó kínai császártól kért felesége. Mindenesetre az biztos, hogy a Tang-dinasztia idején (618–907) a selyemkészítés titka nyugaton is ismertté vált.

Ami a selyemszövés további történetét illeti, a bizánciak mellett a 8. századtól az arabok is bekapcsolódtak a selyemiparba, meghonosítva azt Spanyolországban, majd Itáliában is. Így alakultak ki a 13. századra az európai selyemgyártó központok Firenzében és Velencében, később pedig a franciaországi Lyonban is. A selyemtermelés Magyarországot is meghódította a 17. században Passardi Péter János olasz telepes révén – az országszerte működő selyemgyárak azonban (a nagy munkaigény miatt) a 20. század közepén megszűntek.

Az európai konkurencia ellenére a selyemiparban a vezető szerepet mind a mai napig Kína birtokolja, méghozzá India előtt.

Forrás: Internet, Jakab Olga

Hogy készül a selyem?

A kínaiak ugyan gondosan őrizték a selyemkészítés titkát, de manapság már tudjuk, hogy a híres technika négy fő lépésből áll, ezek: az eperfák ültetése és gondozása, a selyemhernyók nevelése, a selyemszál legombolyítása a gubókról, végül a textil megszövése.