Varázslat

Szeretettel üdvözlök Mindenkit!

Szeretném veletek megosztani, hogyan kerültem a kőhegyi alkotó táborba és ez milyen érzéseket, változásokat indított el bennem:

A selyemfestés oldalon több mint 46 hete vagyok regisztrált felhasználó, ez alatt az idő alatt mindent elolvastam, amit Liza küldött, gyönyörködtem a képekben amit egy-egy tanfolyamon készítettek, de úgy éreztem, hogy erre én nem volnék képes és egyébként sincs rá időm!
Aztán pár hete kaptam egy e-mailt az aktuális programokról. És az jutott eszembe, hogy egyszer( a távoli jövőben) szeretnék elmenni egy ilyen alkotó táborba.
Tovább olvasva a záró sorok szíven ütöttek:

-Mikor akarod álmodat megvalósítani?
-Mihelyt elérkezik rá az alkalom.
-Az alkalom sosem érkezik meg. Itt van.

Átküldtem Orsi lányomnak a levelet, azzal a megjegyzéssel, hogy ez szerinted rólam szól?
Ő semmit nem válaszolt, eltelt pár nap, már meg is feledkeztem az egészről, amikor elém állt a családom és közölték, hogy július 23-25 között ne tervezzek semmit, mert elutazok Szentendrére, ez a névnapi ajándékom, tőlük.

Természetesen tiltakoztam:
Hogy hagyhatnám itthon őket magukra 3 napra?
Mit fognak enni?Ki vigyáz a kicsire?
Egyébként is, hogy jutok el oda?
Nem is tudok selymet festeni, biztos én leszek a legügyetlenebb!
Senkit sem ismerek, biztos nagyon magányos leszek!

Orsi válasza egyszerű volt: bevonták a nagymamát és a húgomat is, minden feladat elosztásra került, Lizával egyeztetve, már átutalta az előleget, tehát nincs semmi ok arra, hogy itthon maradjak!A többi rajtam múlik, de szerinte meg fogom oldani!
Úgy éreztem, hogy ez az egész, kezd sorsszerűen alakulni,sodródtam.Egyre valószínűbbnek tűnt, hogy el fogok utazni, vad idegen emberekkel kell megismerkednem, de ez ekkor inkább csak szorongást bizonytalanságot keltett bennem!

Aztán néhány nappal később egy reggel felébredtem és őszinte örömöt éreztem:
Sütött a nap és arra gondoltam milyen jó lesz elvonulni a hétköznapi tevékenységeimtől, csak festeni, új embereket megismerni, feltöltődni!!!
A valóság aztán többszörösen túl szárnyalta az elképzelésemet:
Értelmes, sok mindenben hozzám hasonlóan gondolkodó és nagyon befogadó társaságba csöppentem.
A környezet a puritán körülmények mellett igazi varázslatos helyszínt biztosított az alkotáshoz- érintetlen völgy, sok-sok különleges virággal és lepkével,csacsival, birkákkal és madarakkal, gyönyörű kilátással Szentendrére, a Dunára és még távolabbi vidékekre is.
A teljesítmény kényszer mentes alkotás lehetősége, a feladatok, melyek csak ajánlást jelentettek és nem kötelező programot, úgy lekötöttek, hogy órákig nem jutott eszembe semmi más csak a festésre koncentráltam.(picit lelkiismeret furdalásom volt, amikor este 8-kor jöttem rá, hogy reggel óta nem beszéltem a családommal). Nagyon sokat tanultam, a csapat minden tagjától mást , de egyaránt fontos dolgokat, amik azóta is gyakran eszembe jutnak.
A szakrális körtánc a holdfényben és reggel mezítláb a fűben, olyan különleges élményt jelentett, ami örökre megmarad, valamiféle " gerincvelői reflex" formájában!
Estére mindig nagyon elfáradtam és mélyen, sokáig aludtam, reggel kipihenten és a feladatokra nagyon nyitottan ébredtem.
A csodálatos "panoráma teraszon" elfogyasztott kecskesajt, körözött és sok finom zöldség ízére azóta is vágyok- de mindez itthon már más!
Hazaérve még napokig nem igazán tudtam mesélni, illetve úgy éreztem, hogy a szavak nem adják vissza az érzéseimet, gondolataimat.
Mostanra már részben leülepedtek az emlékek és egyre inkább úgy érzem, ez sors szerűen alakult így, hogy mi kilencen, ott a Kőhegyen együtt töltöttük, azt a 3 napot.

Én már tudom, hogy közelebb kerültem a saját utam megtalálásához és ezért nagyon-nagyon hálás vagyok Lizának és az egész csapatnak!!!

U.i.: Tegnap voltam biorezonancia kezelésen a testvéremnél, az allergiám miatt. Ez mindig egy aktuális állapot felméréssel indul. az energia szintem este fél kilenckor kb. 25-30%-al volt magasabb mint reggel szokott. A húgom szerint ez varázslat!

Hódmezővásárhely,2010.07.31.