Mandala

A mandalák – a lélek ébredésének, magára találásának, kiteljesedésének kifejeződései, kísérői számomra.

A kör a teljesség szimbóluma. A körben szabályos rendben elhelyezett motívumok számomra örömet, békét, harmóniát, nyugalmat, összpontosítást sugároznak.

A mandala forma alkalmas arra is, hogy „nagy kérdések”-re keressem a válaszokat benne. Pl. az Öt ritmus mandala. Hogyan tudom megjeleníteni ezt az öt különböző minőséget: áramlás, staccato, káosz, líra, csend? Hogyan viszonyulnak egymáshoz, elvezetnek-e valahová? A kép válasz erre.

Egy újabb lehetőség, hogy személyre szóló, vagy adott helyszínre szánt mandalát fessek. Ebben az esetben a személy vagy a helyszín inspirál, hogy támogató, harmonizáló képet fessek. A különböző életterületek kifejezésére, megerősítésére is van mód – párkapcsolat, szerelem, jólét stb. Az így készült kép nagy erőket képes mozgatni!             

Miért pont mandala?

Nagyon szeretek mandalákat nézegetni. Mindig vonzottak, mágikus ábráknak láttam őket, értelemmel teljesen fel nem foghatónak de érezhetően varázslatos hatásúnak. Sokféle mandalát figyeltem meg. Mindennapjaimban a keleti szőnyegek ornamentikájában bújtak meg. Belemerültem az indák és kacskaringók világába, az apró virágmandalák szirmain köröztem… Megéreztem az élet rejtélyéből valamit, sejtésem támadt végtelen bonyolultságáról és hihetetlen egyszerűségéről. Később a templomok rózsaablakaival találkoztam. Az áhítat terének fenségességét emelik a rajtuk beáramló színes fénynyalábok.

A színes üvegen, ahogy felizzanak a színek a napfény hatására! Lenyűgöző! Megbabonázva bámultam, az idő szokásos folyásából kihullva, ezeket az ábrákat fénylő középpontjukkal, körkörös ragyogó élő színeikkel! Később rengeteg ábrát, fényképet láttam különböző művészettörténeti munkákban, amelyek megérintették ezeket az élményeimet, de maguk nem váltak elevenné bennem. Néhány éve aztán alkalmam nyílt híres-neves, korábban csak könyvekből ismert műemlékek megtekintésére. Kis falvak templomainak festett fakazettái… Gótikus katedrálisok, kolostorok festményei, rózsaablakai… Csak álltam előttük elragadtatottan és átéltem az élet fenségességét, teljességét, csodáját.

Emellett egy különös dolgot is megfigyeltem. Azokon a helyeken, amelyek már csak műemlékként funkcionálnak, mindezek mellett szomorú hiányérzet támadt bennem. Azokon a helyeken pedig, ahol ma is spirituális élet folyik, kiteljesedettséget, örömet éltem meg – könnyű volt meditatív állapotba merülni és válaszokat kapni. A mandala olyan, mint az élet – felfoghatatlan, szavakkal ki nem fejezhető, érezhető, megtapasztalható, fenséges. Kikapcsolja az értelmet – az elmén túlra visz.

 Mandalák a természetben is