Látogatás Havánál - mandalák belső térben

 
Kedves barátnőm Jónai Éva Hava, aki első botladozó lépéseimtől kezdve figyelemmel kísérte utamat a selyemfestés terén. A legelső tenyérnyi selyemre festett mandaláim megszületésénél is már ott bábáskodott. Biztatott, segített – neki is köszönhetem, hogy bejártam ezt az utat!
Nála vendégeskedtem nemrég, és kíváncsian nézelődtem a lakásában – nahát, itt vannak egy térben néhány éve készült alkotásaim, milyen most rájuk nézni?
 
Beszélgettünk arról, hogy milyen érzés számára ezekkel a képekkel egy térben lakni?

„Nagyon szeretem ezeket a festményeket – régóta itt vannak velem, otthonosan vagyok velük. Legközelebb a pasztell-mandala áll hozzám – ő van a fő helyen a szobámban, minden alkalommal, amikor ránézek gyönyörködöm benne, szépséget, rendet, békességet sugároz felém. Az Arany fa – szintén nagyon kedves számomra. Ebben a két képben látom magam, az életem, értékeim. Tükrözik azt, ami számomra az élettel való kapcsolat. A Fában az életemet is látom. Fontos, hogy gyökere legyen. A sok apró arany pötty – nem csak termései, hanem ajándékként kapott szép pillanatai is az életemnek. Mindez visszatükrözi azt, aki vagyok. Ezek belső képek is egyben rólam – ha a képek tönkremennének, akkor is bennem élnek.

A 2004. októberi "Utak a békéhez" konferenciára készült logó-mandalát is nagyon szeretem, szívesen nézek rá. Az életemnek arra a szakaszára emlékeztet, amikor megvalósult ez a rendezvény. Annak az eseménynek a szellemiségét és örömeit idézi fel.
A Nap és a Hold – ők nincsenek annyira belül bennem. Valahányszor rájuk nézek, más és más élményt jelentenek. A nagy egésszel, az Univerzummal való kapcsolatomra emlékeztetnek. Hol van a helyem? Része vagyok? Egy vagyok vele?
A képeken keresztül a barátságunk is itt van velem – ez összekapcsoló erő.”
 
 
A fotók ízelítőt adnak a lakás hangulatából.